A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon

   A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon 747 Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. július–augusztus (747–770. o.) ANTALÓCZY KATALIN–SASS MAGDOLNA A bérmunka szerepe a világgazdaságbanés Magyarországon A szerzõk elõször a bérmunka világgazdaságban betöltött szerepét, a bérmunkázta-tók és bérmunkázók motivációit tekintik át. Kitérnek a nemzetközi szabályozási kör-nyezet jellegzetességeire, a statisztikai számbavétel problémáira. A nemzetközi szak-irodalom alapján megvizsgálják a hagyományos nagy bérmunkázó gazdaságok eddi-gi tapasztalatait. Magyarország bérmunkakapcsolatait elõször statisztikai adatok alap- ján elemezik, majd a számszerû bemutatást kiterjedt empirikus vizsgálataik soránszerzett információkkal egészítik ki.* Bérmunka a világgazdaságban  Általános jellegzetességek  A bérmunkázás tipikus Észak–Dél közötti kereskedelmi, munkamegosztási kapcsolatot  jelent: a fejlett gazdaság tõkét és technikát megtestesítõ termékéhez a kevésbé fejlett gazdaság (olcsó) munkaerejét adja. Ez a munkamegosztás egyre jelentõsebb szerepet tölt be a globalizálódó világgazdaságban. Versenyképességük javítása érdekében a fejlett országok – ahol magasak a munkabérek – a munkaintenzív termelési folyamatokat nö-vekvõ mértékben telepítik ki az alacsony munkaköltségû régiókba, s az évtizedfordulótóla közép-kelet-európai országokba is.Bérmunkáztatással tehát azokban az iparágakban érdemes az országok közötti bérkü-lönbségeket kihasználni, ahol a termelési folyamatról leválaszthatók a termelési költség jelentõs részét kitevõ munkaintenzív termelési szakaszok. (világgazdasági tapasztalatok alapján a textil-, a ruházati és a cipõipar, valamint az elektronika és a gépgyártás tartozik az említett ágazatokhoz).A bérmunkáztatás keretében a bérmunkát adó a saját tulajdonában lévõ alap- és segéd-anyagok, illetve alkatrészek – meghatározott dokumentáció alapján – feldolgozásávalbízza meg a bérmunkavállalót, aki ezért a tevékenységéért bérmunkadíjban részesül.(Vállalati szinten a bérmunkadíjban testesül meg a bérmunkázó általi hozzáadott érték,nemzetgazdasági szinten pedig a tényleges exportteljesítmény.) 1 * A cikk alapjául szolgáló tanulmány az Integrációs Stratégiai Munkacsoport kereskedelempolitikai albi-zottságának megrendelésére készült. 1 A bérmunkaügylethez hasonló a feldolgozásos devizahitel-konstrukció, amikor a feldolgozandó áruimportként érkezik be, s a vállalkozó ezt munkálja meg, majd exportálja. A két ügylet lehetséges „összemo-sódásának” az országonként eltérõ szabályozáshoz, illetve a bérmunkázás konkrét vállalati kereteihez kap-csolódó okai vannak.  Antalóczy Katalin kandidátus, a Pénzügykutató Rt. tudományos fõmunkatársa. Sass Magdolna kandidátus, az OECD és az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjának tudomá-nyos munkatársa.   MÛHELY  748  Antalóczy Katalin–Sass Magdolna A bérmunkáztatás növekvõ világgazdasági jelentõsége ellenére eddig többnyire csak esettanulmányokat publikáltak e témakörben. Legtöbb tanulmány 2 a külkereskedelmi fo-lyamatokra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatást vizsgálja. Elsõsorban az egyesült álla-mokbeli vállalatokra-ágazatokra vonatkozó adatok alapján azt igyekeznek megállapítani,hogy melyek azok a legfontosabb tényezõk, amelyek egy-egy ország, illetve iparág ese-tében meghatározzák, hogy jelentõs-e a bérmunkáztatás vagy sem.Az általuk feltárt legfontosabb összefüggések a következõk:– A bérmunka elsõsorban a munkaintenzív , illetve  fizikaitõke-intenzív ágazatokra jel-lemzõ. A bérmunkáztatás jelentõségét megváltoztatja azonban az, ha a technikai fejlõdéskövetkeztében módosul az adott iparág tényezõintenzitása. 3 – Az olcsó munkaerõvel re-latíve kevésbé jól ellátott fejlett országok számára – a Heckscher–Ohlin-elmélet alapján –a munkaintenzív vagy leválasztható munkaintenzív szakaszokkal rendelkezõ iparágakbankomparatív hátrány jelentkezik a fejlõdõ országokhoz képest. Ezért a fejlett országok komparatív hátránnyal rendelkezõ iparágai esetében várható a bérmunkázás lehetõségé-nek kihasználása (  Helleiner  [1973]). A relatív munkaerõköltségek különbsége mellett természetesen más, a bérköltségeket áttételesen befolyásoló, nehezen mérhetõ és szám-szerûsíthetõ tényezõk is szerepet játszanak a bérmunkázó partner kiválasztásában.– Döntõ fontosságú a munkaerõ minõségi jellemzõje. Az európai unióbeli vállalatok számára például az olcsó és jól képzett munkaerõvel ellátott délkelet-ázsiai, újonnaniparosodó országok a félvezetõgyártás kihelyezésének favoritjai. A hasonlóan alacsony,sõt sok esetben alacsonyabb bérû, de átlagosan kevésbé képzett munkaerõ azonban azafrikai vagy latin-amerikai országokban ebbõl a szempontból nem jön számításba( Panorama … [1994]).– Lényeges a bérnövekedés és a termelékenység alakulása. A bérmunkázás szempont- jából hátrány például az erõs szakszervezet, ha nyomására a bérnövekedés meghaladja atermelékenység növekedését. 4 Ugyanakkor a „magas bérek politikája” (és természetesena mögöttes magasabb termelékenység) Szingapúr esetében nagymértékben lecsökkentettea bérmunkázás jelentõségét a kimondottan csak az olcsó munkaerõt használó iparágak-ban (textil- és ruházati ipar), és segített átterelni azt a nagyobb hozzáadott-értéket produ-káló ágazatokba (például elektronikai ipar, gépipar), illetve a vállalatközi együttmûködésbérmunkánál magasabb szintjére a helyi beszállítások növelésével ( Grunwald–Flamm [1985] , Rodrik  [1996]).– Fontos jellemzõjük a bérmunka által érintett ágazatoknak, hogya termelés növekedésével nem csökken a fajlagos ráfordítás, azaz a skálahozadék nemnõ  . Növekvõ skálahozadék mellett ugyanis még a magasabb munkabérek mellett is érde-mes lehet az anyaországban termelni ( Clark–Sawyer–Sprinkle [1993]).– A  földrajzi távolság a   szállítási költségeken keresztül befolyásolja a bérmunkázta-tást. Azok az iparágak, ahol magas az összeszerelendõ termékrészek érték/súly hányado-sa, nagyobb valószínûséggel fognak bérmunkáztatni (  Klett  [1986]). A bérmunka „moz-gékonyságát” is befolyásolhatja a fajlagos szállítási költség alakulása. Bár, mint az elõzõlábjegyzetben említettük, a bérmunka a relatív bérköltség-változásokra – amennyibenazok együtt haladnak a relatív termelékenységváltozással – kevéssé érzékeny, ez nemigaz a magasabb érték/súly hányadossal rendelkezõ termékek (például félvezetõk) eseté- 2 Lásd például Lee [1986], Clark–Sawyer–Sprinkle [1993], Boltuck–Mendez–Murray–Rousslang [1990], Grunwald–Flamm [1985]. 3 A ruházati ipar például változatlanul jelentõsen munkaintenzív, míg a textiliparban – a technikai fejlõ-déssel párhuzamosan – fokozatosan csökken a munka jelentõsége. A gép- és elektronikai iparban éppen atechnikai (és munkaszervezési módszerek) fejlõdése tette lehetõvé a munkaintenzív termelési szakaszok leválasztását a teljes termelési folyamatról, és a fokozottabb bérmunka-igénybevételt. 4 A fejlõdõ országok tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyszer már beindított bérmunka-tevékenységkevéssé érzékeny a bérmunkázó országok közötti relatív bérkülönbségekre, amennyiben a bérnövekedés üteme nem haladja meg a termelékenységnövekedés ütemét ( Grunwald–Flam [1985]).   A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon 749ben. A földrajzi távolság szerepe ágazatonként-termékenként eltérõ lehet: olyan bérmun-ka-tevékenységek esetében, ahol a gyors váltások, gyors válaszok fontosak, illetve ame-lyek   just-in-time stratégia részeként funkcionálnak, a szállítási határidõk rövidsége ésazok betartása meghatározó lehet a tevékenység eredményessége szempontjából. Ebbenaz esetben a megbízó és a megbízott vállalat földrajzi közelsége az egyik legfontosabbtényezõ ( Panorama… [1994]).A földrajzi távolság szerepe jelentõs a bérmunkavállalókönnyebb ellenõrzése, a kapcsolat szorosabbá tétele szempontjából is.– Az ágazati szempontokon felül vállalati szempontok  miatt is elõnyös lehet a bérmun-káztatásba való bekapcsolódás. Ez ugyanis anélkül hordozza magában a közvetlen kül-földi tõkebefektetés elõnyeit, hogy annak „hátrányait”, az ahhoz kapcsolódó kockázato-kat a cégnek viselnie kellene ( Stankovsky [1995]). Elsõsorban az úgynevezett hanyatlóiparágakban (textil- és ruházati ipar) tõketranszfer (közvetlen külföldi tõkebefektetés ésaz elveszett, meg nem térülõ költségek – sunk  ) nélkül teszi lehetõvé a pénzügyi eszkö-zökben szegény vállalatok számára a versenyképesség növelését, a munkaerõköltség-különbségek kihasználását. A bérmunkáztatás mind a megrendelõ, mind a bérmunkázócég piacait bõvítheti. Ez utóbbi számára minõségbiztosítást, finanszírozási forrást, tech-nikai fejlõdést, harmadik piacokra való betörést (azaz a piacra lépési korlátok – valójá-ban meglehetõsen felemás – feloldását) is jelenthet. A felemásság elsõsorban abban érhe-tõ tetten, hogy a bérmunkát végzõ vállalat mozgástere sok esetben beszûkül a bérmunkál-tatónak való kiszolgáltatottság miatt, és a felsorolt elõnyök közül legtöbbször biztosancsak a (rövid távú) piacbiztosítással számolhat.– A bérmunka szerepét befolyásolja a bérmunkáltató állam kereskedelempolitikája. Azátlagosnál magasabb vámokkal terhelt ágazatok esetében – amennyiben a vámok vissza-igényelhetõk – valószínûbb a bérmunkáztatás, valamint ott ahol a bérmunkához felhasz-nált alapanyagok, alkatrészek beszerzése szabad, eredetszabályok nem korlátoznak. El-lenösztönzõ, ha a késztermékek reimportja nehézségekbe ütközik, vagy ha nem tarifáliskorlátozások vannak érvényben. Szabályozási környezet és számbavételi problémák  A bérmunkázás számszerû vizsgálata, nemzetközi összehasonlítása több ok miatt is szin-te lehetetlen feladat. Sok esetben mind a megbízó, mind a megbízott országok hivatalosstatisztikáiból is hiányoznak az ehhez szükséges adatok. Másrészt az országonként eltérõbérmunka-definíciók miatt az adatok tartalma nem ugyanaz. Végül feltételezhetõ, hogy astatisztikai adatok nem pontosak: részben alul-, részben túlbecsültek.Mivel gyakran tisztán bérmunka-tevékenységek kapcsolódnak közvetlen külföldi tõke-befektetésekhez, így a multinacionális vállalatokon belüli kereskedelem egy része eseté-ben is bérmunka jellegû importról és exportról van szó. Ez a külkereskedelmi forgalomazonban gyakran nem bérmunkaként jelenik meg a hivatalos statisztikákban, hiszen pél-dául a transzferárak alkalmazása miatt e cégek gyakran „nem szorulnak rá”, hogy igény-be vegyék a bérmunkaügyletekhez sok esetben kapcsolódó vámkedveményeket, illetvevámvisszaigénylési lehetõségeket. A „szokásos” külkereskedelmi forgalomban is elõfor-dul, hogy amennyiben a bérmunkaügylet vámnyeresége nem jelentõs a normál kereske-delmi forgalomhoz képest, vagy a bérmunkával kapcsolatban aránytalanul sok admi-nisztratív teendõ merül fel, azt „rendes” kereskedelmi ügyletként regisztráljuk. A fenti-eknek megfelelõen: ami valójában az, nem bérmunkaügyletként jelenik meg a statisztiká-ban. Ugyanakkor olyan országokban, ahol magasak a vámterhek, a bérmunkázáshozviszont jelentõs kedvezmények kapcsolódnak, az importõrnek érdeke fûzõdhet ahhoz,hogy normál behozatalát is bérmunkaként tüntesse fel. Így az egyik ország statisztikáiban  750  Antalóczy Katalin–Sass Magdolna a bérmunkaügyletek súlya kisebb, míg a másikban nagyobb, mint a valóságban. Emiatt arendelkezésre álló adatok alapján nehéz megbízható következtetéseket levonni.Tovább nehezíti a számszerû vizsgálatot a három fõ bérmunkáltató régió – Egyesült Államok, Európai Unió, Japán – bérmunkára vonatkozó szabályozásának különbözõsé-ge. Láthattuk, hogy vállalati oldalról a bérköltségekben rejlõ különbségek kihasználásaáltalános versenyképesség-növelõ tényezõ. A bérmunkáztatásra alkalmas tevékenységikörökben a gazdálkodók saját érdekeiket követve kitelepítik termelésüket – vagy annak egy részét – egy alacsonyabb bérköltségû országba. Ebbe a mikroszintrõl induló spontánpiaci folyamatba avatkoznak be a kormányzatok különbözõ szabályozási eszközökkel.Általánosságban elmondható, hogy valamennyi ország/országcsoport részben engedé-lyekhez köti (ezáltal korlátozza, tereli), részben különbözõ kvótákkal, vámkedvezmé-nyekkel ösztönzi a bérmunkáztatást.A bérmunkáztatás szabályozása két szempontból is kereskedelempolitikai eszköz. Egy-felõl azért, mert engedélyezése, ösztönzése az adott termék, illetve iparág versenyképes-ségének javítása által hatással van a kereskedelmi mérleg alakulására. Másfelõl azért,mert a bérmunkával kapcsolatos kedvezményeket országonként és iparáganként szelektí-ven alkalmazzák, illetve különbséget tesznek a bérmunka és a különbözõ országokbólszármazó felhasznált anyagok között.A legfontosabb szabályozási különbségek a bérmunkáztatók között a következõk.– Az  Európai Unióban 1994 elõtt nem volt egységes, közösségi szintû szabályozás,így jelentõs – az egyes tagállamok érdekkülönbségeit jól tükrözõ – eltérések alakultak kia tagországok bérmunka-szabályozásában (  Betrieb [1993]). A legliberálisabb Németor-szág szabályozása volt: itt kereskedõcégek is kihasználhatták a bérmunkához nyújtott vámkedvezményeket, s nem korlátozták a bérmunkamegbízásokat, míg például Francia-ország, Olaszország gyakran használta azt a Római Szerzõdés 115. cikkelye által nyújtott lehetõséget, amely szerint a Közösség tagja védheti piacát a más tagállamokon keresztülérkezõ, harmadik országokból származó úgynevezett indirekt import ellen. Az itt leg-gyakrabban érintett szektorok a szövet- és ruházati ipar, és az egyéb ipari termékeket gyártó ágazatok voltak ( Spinanger  [1992]).1994. január 1-jétõl életbe lépett az egységes EU-szabályozás, amely a kevésbé liberá-lis nemzeti gyakorlatot emelte közösségi szintre. A bonyolult, nehezen áttekinthetõ sza-bályozás többféle célt követ  . 1. Igyekszik EU-n belül tartani a bérmunkát, elsõsorban azalacsonyan fejlett, s jelentõs bérmunkát végzõ tagországok – Portugália, Spanyolország,Görögország – nyomására. (A kilencvenes évek elejétõl az átalakuló országok tömegesmegjelenése ezen a piacon – alacsony bérköltségeikkel s földrajzi közelségükkel – tete-mes versenyhátrányt jelent a mediterrán országok számára.) 2. A foglalkoztatási problé-mák miatt törekszik arra, hogy a tevékenységek kihelyezése miatt ne növekedjen a mun-kanélküliség az EU-ban. Ugyanakkor az úgynevezett hanyatló iparágakban úgy ösztönzia bérmunkáztatást, hogy a hozzá szükséges alapanyagok termelése EU-n belül maradjon. 3. Végül miután nem gátolja, sõt esetenként ösztönzi a bérmunkában gyártott termékek reimportját az EU-ba, a bérmunkáztatással elsõsorban az EU-n belüli versenyképességelõsegítése a célja. Természetesen, ha a bérmunkában gyártott részegységet, alkatrészt exporttermékbe építik, az uniós tagállam külpiaci versenyképessége is javul.A fentieknek megfelelõen az új EU-szabályozás szerint bérmunkáztatásra azok az eu-rópai unióbeli székhelyû vállalatok jogosultak, amelyek ugyanazt a tevékenységet vég-zik, mint amire bérmunkamegbízást adnak: ugyanazt az alapanyagot dolgozzák fel, ésfeldolgozás után ugyanahhoz a végtermékhez jutnak. Ezzel gyakorlatilag kizárták az EUazon kereskedõcégeit a (regisztrált) bérmunkáztatásból, amelyek becslések szerint azegységes szabályozást megelõzõen a bérmunkáztatás túlnyomó részét végeztették. (A   A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon 751ruházati ipar esetében vállalati interjúk alapján ezt mutatja ki Scheffer  [1992], illetve akorábbi magyar tapasztalatok is erre utalnak.)A közös kereskedelempolitika kiterjesztése a bérmunkáztatásra azt is jelenti, hogy1994 óta – a brüsszeli központban – közösségi szintû bérmunkakvótákat határoznak megés „osztanak le” nemzeti szintre, jelentõsen megnövelve a bürokráciát és az engedélyké-relmek átfutási idejét. A szabályozás durván megkülönbözteti a hagyományos és az újbérmunkáltatókat. Az elõbbiek még automatikusan megkapják az 1993-as bérmunka-szintjüknek megfelelõ engedélyt, de ezt növelni csak szigorú – a hazai termelés felfutta-tásához kötött – feltételek teljesítése esetén lehet. Az újaknak pedig elõször megfelelõhazai termelési bázist kell kiépíteniük, s csak annak bizonyos százalékáig engedélyezik számukra az EU-n kívüli bérmunkáztatást.Az új szabályozás szerint ugyanakkor – az eredetszabályok harmonizált vámrendszer-nek megfelelõ értelmezése miatt – a bérmunkához szükséges anyag bármely EU-ország-ból származhat és a megmunkálás után a terméket bármelyik tagországba visszaszállít-hatják – a lehetséges vámkedvezmények minden esetben érvényesek. 5 Az általános szabályoktól azonban különbözõ regionális megállapodások alapján eltér-nek, amelynek jelentõs kereskedelemterelõ szerepe van. Ezt jelzi az EU bérmunkáztatá-sának regionális átrendezõdése a kilencvenes évek elejétõl: az ázsiai országokkal szem-ben a kelet-európai államok fokozatos térnyerése. Azok az átalakuló országok ugyanis,amelyek társulási szerzõdést kötöttek, relatíve elõnyösebb helyzetbe kerültek a fejlõdõországoknál, mivel a bérmunka esetében vámmentességet és a mennyiségi korlátozások egy részének eltörlését élvezik. A bérmunkáztatás regionális átrendezõdéséhez természe-tesen hozzájárult a földrajzi közelség, továbbá az egyes fejlõdõ országokénál (példáulDél-Korea és Szingapúr) alacsonyabb munkaerõköltség.Az Egyesült Államok  bérmunka-szabályozása sokkal liberálisabb az európai unióbeli-nél (nincs székhelymegkötés, engedélyeztetési kötelezettség). Az amerikai cégek általá-ban a külföldi hozzáadott érték után fizetnek vámot. Az Egyesült Államokban a vállalko-zók sokkal könnyebben, kevesebb bürokratikus útvesztõvel juthatnak hozzá a bérmunká-hoz kapcsolódó kedvezményekhez, mint az EU-ban. Ez – a szakirodalomban megjelent esettanulmányok szerint – az EU-ban sok esetben elriasztja a bérmunkáztatót attól, hogytevékenységét bérmunkaként könyveltesse el és jelentesse meg a statisztikában. A fentiek nyilván hozzájárulnak ahhoz, hogy az EU-ban a klasszikus értelemben vett bérmunkázta-tás relatíve kisebb jelentõségû, mint az Egyesült Államokban.A  japán bérmunkáztatás jellemzõi gyökeresen eltérnek az Európai Unió, illetve azEgyesült Államok bérmunkáztatásától. Míg az utóbbiak esetében a megmunkált termé-kek túlnyomórészt visszakerülnek a bérmunkáztató országába, addig a japán vállalatok továbbexportálják az így gyártott termékeket. Például a Mexikóban összeszerelt japántermékek döntõ részét az Egyesült Államok piacán értékesítik, így részben kikerülik a japán árukkal kapcsolatosan alkalmazott amerikai kereskedelmi akadályokat. Hasonlóokból telepítenek át ázsiai fejlõdõ országokba japán összeszerelõ üzemeket. Az ezekbengyártott termékek származási országaként a fejlõdõ ország jelenik meg, s ezzel a vállala-tok jelentõs vámkedvezményekre válnak jogosulttá, ha fejlett országokba továbbexpor-tálnak. A fentiek alapján természetesen az is nyilvánvaló, hogy a klasszikus értelembenvett bérmunka – anyagexport, megmunkálás utáni reimport – súlya Japán esetében mini-mális. 5 Az EU-ban kétféle bérmunkát különböztetnek meg. A gazdasági bérmunkát  , amelynek körébe az úgyne-vezett hanyatló iparágak, a textil- és a ruházati ipar termékei tartoznak. Ezen árucikkek reimportjához –amennyiben az alapanyag az EU-ból származik – vámkedvezményes kvóták kapcsolódnak. Az ezen az áru-körön kívüli bérmunka (ez a  fiskális bérmunka ) esetén az importõrnek a külföldi hozzáadott érték után kellmegfizetnie az adott relációban érvényes vámot.