A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon

of 24
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.
Information Report
Category:

History

Published:

Views: 25 | Pages: 24

Extension: PDF | Download: 0

Share
Description
A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon
Tags
Transcript
   A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon 747 Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. július–augusztus (747–770. o.) ANTALÓCZY KATALIN–SASS MAGDOLNA A bérmunka szerepe a világgazdaságbanés Magyarországon A szerzõk elõször a bérmunka világgazdaságban betöltött szerepét, a bérmunkázta-tók és bérmunkázók motivációit tekintik át. Kitérnek a nemzetközi szabályozási kör-nyezet jellegzetességeire, a statisztikai számbavétel problémáira. A nemzetközi szak-irodalom alapján megvizsgálják a hagyományos nagy bérmunkázó gazdaságok eddi-gi tapasztalatait. Magyarország bérmunkakapcsolatait elõször statisztikai adatok alap- ján elemezik, majd a számszerû bemutatást kiterjedt empirikus vizsgálataik soránszerzett információkkal egészítik ki.* Bérmunka a világgazdaságban  Általános jellegzetességek  A bérmunkázás tipikus Észak–Dél közötti kereskedelmi, munkamegosztási kapcsolatot  jelent: a fejlett gazdaság tõkét és technikát megtestesítõ termékéhez a kevésbé fejlett gazdaság (olcsó) munkaerejét adja. Ez a munkamegosztás egyre jelentõsebb szerepet tölt be a globalizálódó világgazdaságban. Versenyképességük javítása érdekében a fejlett országok – ahol magasak a munkabérek – a munkaintenzív termelési folyamatokat nö-vekvõ mértékben telepítik ki az alacsony munkaköltségû régiókba, s az évtizedfordulótóla közép-kelet-európai országokba is.Bérmunkáztatással tehát azokban az iparágakban érdemes az országok közötti bérkü-lönbségeket kihasználni, ahol a termelési folyamatról leválaszthatók a termelési költség jelentõs részét kitevõ munkaintenzív termelési szakaszok. (világgazdasági tapasztalatok alapján a textil-, a ruházati és a cipõipar, valamint az elektronika és a gépgyártás tartozik az említett ágazatokhoz).A bérmunkáztatás keretében a bérmunkát adó a saját tulajdonában lévõ alap- és segéd-anyagok, illetve alkatrészek – meghatározott dokumentáció alapján – feldolgozásávalbízza meg a bérmunkavállalót, aki ezért a tevékenységéért bérmunkadíjban részesül.(Vállalati szinten a bérmunkadíjban testesül meg a bérmunkázó általi hozzáadott érték,nemzetgazdasági szinten pedig a tényleges exportteljesítmény.) 1 * A cikk alapjául szolgáló tanulmány az Integrációs Stratégiai Munkacsoport kereskedelempolitikai albi-zottságának megrendelésére készült. 1 A bérmunkaügylethez hasonló a feldolgozásos devizahitel-konstrukció, amikor a feldolgozandó áruimportként érkezik be, s a vállalkozó ezt munkálja meg, majd exportálja. A két ügylet lehetséges „összemo-sódásának” az országonként eltérõ szabályozáshoz, illetve a bérmunkázás konkrét vállalati kereteihez kap-csolódó okai vannak.  Antalóczy Katalin kandidátus, a Pénzügykutató Rt. tudományos fõmunkatársa. Sass Magdolna kandidátus, az OECD és az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjának tudomá-nyos munkatársa.   MÛHELY  748  Antalóczy Katalin–Sass Magdolna A bérmunkáztatás növekvõ világgazdasági jelentõsége ellenére eddig többnyire csak esettanulmányokat publikáltak e témakörben. Legtöbb tanulmány 2 a külkereskedelmi fo-lyamatokra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatást vizsgálja. Elsõsorban az egyesült álla-mokbeli vállalatokra-ágazatokra vonatkozó adatok alapján azt igyekeznek megállapítani,hogy melyek azok a legfontosabb tényezõk, amelyek egy-egy ország, illetve iparág ese-tében meghatározzák, hogy jelentõs-e a bérmunkáztatás vagy sem.Az általuk feltárt legfontosabb összefüggések a következõk:– A bérmunka elsõsorban a munkaintenzív , illetve  fizikaitõke-intenzív ágazatokra jel-lemzõ. A bérmunkáztatás jelentõségét megváltoztatja azonban az, ha a technikai fejlõdéskövetkeztében módosul az adott iparág tényezõintenzitása. 3 – Az olcsó munkaerõvel re-latíve kevésbé jól ellátott fejlett országok számára – a Heckscher–Ohlin-elmélet alapján –a munkaintenzív vagy leválasztható munkaintenzív szakaszokkal rendelkezõ iparágakbankomparatív hátrány jelentkezik a fejlõdõ országokhoz képest. Ezért a fejlett országok komparatív hátránnyal rendelkezõ iparágai esetében várható a bérmunkázás lehetõségé-nek kihasználása (  Helleiner  [1973]). A relatív munkaerõköltségek különbsége mellett természetesen más, a bérköltségeket áttételesen befolyásoló, nehezen mérhetõ és szám-szerûsíthetõ tényezõk is szerepet játszanak a bérmunkázó partner kiválasztásában.– Döntõ fontosságú a munkaerõ minõségi jellemzõje. Az európai unióbeli vállalatok számára például az olcsó és jól képzett munkaerõvel ellátott délkelet-ázsiai, újonnaniparosodó országok a félvezetõgyártás kihelyezésének favoritjai. A hasonlóan alacsony,sõt sok esetben alacsonyabb bérû, de átlagosan kevésbé képzett munkaerõ azonban azafrikai vagy latin-amerikai országokban ebbõl a szempontból nem jön számításba( Panorama … [1994]).– Lényeges a bérnövekedés és a termelékenység alakulása. A bérmunkázás szempont- jából hátrány például az erõs szakszervezet, ha nyomására a bérnövekedés meghaladja atermelékenység növekedését. 4 Ugyanakkor a „magas bérek politikája” (és természetesena mögöttes magasabb termelékenység) Szingapúr esetében nagymértékben lecsökkentettea bérmunkázás jelentõségét a kimondottan csak az olcsó munkaerõt használó iparágak-ban (textil- és ruházati ipar), és segített átterelni azt a nagyobb hozzáadott-értéket produ-káló ágazatokba (például elektronikai ipar, gépipar), illetve a vállalatközi együttmûködésbérmunkánál magasabb szintjére a helyi beszállítások növelésével ( Grunwald–Flamm [1985] , Rodrik  [1996]).– Fontos jellemzõjük a bérmunka által érintett ágazatoknak, hogya termelés növekedésével nem csökken a fajlagos ráfordítás, azaz a skálahozadék nemnõ  . Növekvõ skálahozadék mellett ugyanis még a magasabb munkabérek mellett is érde-mes lehet az anyaországban termelni ( Clark–Sawyer–Sprinkle [1993]).– A  földrajzi távolság a   szállítási költségeken keresztül befolyásolja a bérmunkázta-tást. Azok az iparágak, ahol magas az összeszerelendõ termékrészek érték/súly hányado-sa, nagyobb valószínûséggel fognak bérmunkáztatni (  Klett  [1986]). A bérmunka „moz-gékonyságát” is befolyásolhatja a fajlagos szállítási költség alakulása. Bár, mint az elõzõlábjegyzetben említettük, a bérmunka a relatív bérköltség-változásokra – amennyibenazok együtt haladnak a relatív termelékenységváltozással – kevéssé érzékeny, ez nemigaz a magasabb érték/súly hányadossal rendelkezõ termékek (például félvezetõk) eseté- 2 Lásd például Lee [1986], Clark–Sawyer–Sprinkle [1993], Boltuck–Mendez–Murray–Rousslang [1990], Grunwald–Flamm [1985]. 3 A ruházati ipar például változatlanul jelentõsen munkaintenzív, míg a textiliparban – a technikai fejlõ-déssel párhuzamosan – fokozatosan csökken a munka jelentõsége. A gép- és elektronikai iparban éppen atechnikai (és munkaszervezési módszerek) fejlõdése tette lehetõvé a munkaintenzív termelési szakaszok leválasztását a teljes termelési folyamatról, és a fokozottabb bérmunka-igénybevételt. 4 A fejlõdõ országok tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyszer már beindított bérmunka-tevékenységkevéssé érzékeny a bérmunkázó országok közötti relatív bérkülönbségekre, amennyiben a bérnövekedés üteme nem haladja meg a termelékenységnövekedés ütemét ( Grunwald–Flam [1985]).   A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon 749ben. A földrajzi távolság szerepe ágazatonként-termékenként eltérõ lehet: olyan bérmun-ka-tevékenységek esetében, ahol a gyors váltások, gyors válaszok fontosak, illetve ame-lyek   just-in-time stratégia részeként funkcionálnak, a szállítási határidõk rövidsége ésazok betartása meghatározó lehet a tevékenység eredményessége szempontjából. Ebbenaz esetben a megbízó és a megbízott vállalat földrajzi közelsége az egyik legfontosabbtényezõ ( Panorama… [1994]).A földrajzi távolság szerepe jelentõs a bérmunkavállalókönnyebb ellenõrzése, a kapcsolat szorosabbá tétele szempontjából is.– Az ágazati szempontokon felül vállalati szempontok  miatt is elõnyös lehet a bérmun-káztatásba való bekapcsolódás. Ez ugyanis anélkül hordozza magában a közvetlen kül-földi tõkebefektetés elõnyeit, hogy annak „hátrányait”, az ahhoz kapcsolódó kockázato-kat a cégnek viselnie kellene ( Stankovsky [1995]). Elsõsorban az úgynevezett hanyatlóiparágakban (textil- és ruházati ipar) tõketranszfer (közvetlen külföldi tõkebefektetés ésaz elveszett, meg nem térülõ költségek – sunk  ) nélkül teszi lehetõvé a pénzügyi eszkö-zökben szegény vállalatok számára a versenyképesség növelését, a munkaerõköltség-különbségek kihasználását. A bérmunkáztatás mind a megrendelõ, mind a bérmunkázócég piacait bõvítheti. Ez utóbbi számára minõségbiztosítást, finanszírozási forrást, tech-nikai fejlõdést, harmadik piacokra való betörést (azaz a piacra lépési korlátok – valójá-ban meglehetõsen felemás – feloldását) is jelenthet. A felemásság elsõsorban abban érhe-tõ tetten, hogy a bérmunkát végzõ vállalat mozgástere sok esetben beszûkül a bérmunkál-tatónak való kiszolgáltatottság miatt, és a felsorolt elõnyök közül legtöbbször biztosancsak a (rövid távú) piacbiztosítással számolhat.– A bérmunka szerepét befolyásolja a bérmunkáltató állam kereskedelempolitikája. Azátlagosnál magasabb vámokkal terhelt ágazatok esetében – amennyiben a vámok vissza-igényelhetõk – valószínûbb a bérmunkáztatás, valamint ott ahol a bérmunkához felhasz-nált alapanyagok, alkatrészek beszerzése szabad, eredetszabályok nem korlátoznak. El-lenösztönzõ, ha a késztermékek reimportja nehézségekbe ütközik, vagy ha nem tarifáliskorlátozások vannak érvényben. Szabályozási környezet és számbavételi problémák  A bérmunkázás számszerû vizsgálata, nemzetközi összehasonlítása több ok miatt is szin-te lehetetlen feladat. Sok esetben mind a megbízó, mind a megbízott országok hivatalosstatisztikáiból is hiányoznak az ehhez szükséges adatok. Másrészt az országonként eltérõbérmunka-definíciók miatt az adatok tartalma nem ugyanaz. Végül feltételezhetõ, hogy astatisztikai adatok nem pontosak: részben alul-, részben túlbecsültek.Mivel gyakran tisztán bérmunka-tevékenységek kapcsolódnak közvetlen külföldi tõke-befektetésekhez, így a multinacionális vállalatokon belüli kereskedelem egy része eseté-ben is bérmunka jellegû importról és exportról van szó. Ez a külkereskedelmi forgalomazonban gyakran nem bérmunkaként jelenik meg a hivatalos statisztikákban, hiszen pél-dául a transzferárak alkalmazása miatt e cégek gyakran „nem szorulnak rá”, hogy igény-be vegyék a bérmunkaügyletekhez sok esetben kapcsolódó vámkedveményeket, illetvevámvisszaigénylési lehetõségeket. A „szokásos” külkereskedelmi forgalomban is elõfor-dul, hogy amennyiben a bérmunkaügylet vámnyeresége nem jelentõs a normál kereske-delmi forgalomhoz képest, vagy a bérmunkával kapcsolatban aránytalanul sok admi-nisztratív teendõ merül fel, azt „rendes” kereskedelmi ügyletként regisztráljuk. A fenti-eknek megfelelõen: ami valójában az, nem bérmunkaügyletként jelenik meg a statisztiká-ban. Ugyanakkor olyan országokban, ahol magasak a vámterhek, a bérmunkázáshozviszont jelentõs kedvezmények kapcsolódnak, az importõrnek érdeke fûzõdhet ahhoz,hogy normál behozatalát is bérmunkaként tüntesse fel. Így az egyik ország statisztikáiban  750  Antalóczy Katalin–Sass Magdolna a bérmunkaügyletek súlya kisebb, míg a másikban nagyobb, mint a valóságban. Emiatt arendelkezésre álló adatok alapján nehéz megbízható következtetéseket levonni.Tovább nehezíti a számszerû vizsgálatot a három fõ bérmunkáltató régió – Egyesült Államok, Európai Unió, Japán – bérmunkára vonatkozó szabályozásának különbözõsé-ge. Láthattuk, hogy vállalati oldalról a bérköltségekben rejlõ különbségek kihasználásaáltalános versenyképesség-növelõ tényezõ. A bérmunkáztatásra alkalmas tevékenységikörökben a gazdálkodók saját érdekeiket követve kitelepítik termelésüket – vagy annak egy részét – egy alacsonyabb bérköltségû országba. Ebbe a mikroszintrõl induló spontánpiaci folyamatba avatkoznak be a kormányzatok különbözõ szabályozási eszközökkel.Általánosságban elmondható, hogy valamennyi ország/országcsoport részben engedé-lyekhez köti (ezáltal korlátozza, tereli), részben különbözõ kvótákkal, vámkedvezmé-nyekkel ösztönzi a bérmunkáztatást.A bérmunkáztatás szabályozása két szempontból is kereskedelempolitikai eszköz. Egy-felõl azért, mert engedélyezése, ösztönzése az adott termék, illetve iparág versenyképes-ségének javítása által hatással van a kereskedelmi mérleg alakulására. Másfelõl azért,mert a bérmunkával kapcsolatos kedvezményeket országonként és iparáganként szelektí-ven alkalmazzák, illetve különbséget tesznek a bérmunka és a különbözõ országokbólszármazó felhasznált anyagok között.A legfontosabb szabályozási különbségek a bérmunkáztatók között a következõk.– Az  Európai Unióban 1994 elõtt nem volt egységes, közösségi szintû szabályozás,így jelentõs – az egyes tagállamok érdekkülönbségeit jól tükrözõ – eltérések alakultak kia tagországok bérmunka-szabályozásában (  Betrieb [1993]). A legliberálisabb Németor-szág szabályozása volt: itt kereskedõcégek is kihasználhatták a bérmunkához nyújtott vámkedvezményeket, s nem korlátozták a bérmunkamegbízásokat, míg például Francia-ország, Olaszország gyakran használta azt a Római Szerzõdés 115. cikkelye által nyújtott lehetõséget, amely szerint a Közösség tagja védheti piacát a más tagállamokon keresztülérkezõ, harmadik országokból származó úgynevezett indirekt import ellen. Az itt leg-gyakrabban érintett szektorok a szövet- és ruházati ipar, és az egyéb ipari termékeket gyártó ágazatok voltak ( Spinanger  [1992]).1994. január 1-jétõl életbe lépett az egységes EU-szabályozás, amely a kevésbé liberá-lis nemzeti gyakorlatot emelte közösségi szintre. A bonyolult, nehezen áttekinthetõ sza-bályozás többféle célt követ  . 1. Igyekszik EU-n belül tartani a bérmunkát, elsõsorban azalacsonyan fejlett, s jelentõs bérmunkát végzõ tagországok – Portugália, Spanyolország,Görögország – nyomására. (A kilencvenes évek elejétõl az átalakuló országok tömegesmegjelenése ezen a piacon – alacsony bérköltségeikkel s földrajzi közelségükkel – tete-mes versenyhátrányt jelent a mediterrán országok számára.) 2. A foglalkoztatási problé-mák miatt törekszik arra, hogy a tevékenységek kihelyezése miatt ne növekedjen a mun-kanélküliség az EU-ban. Ugyanakkor az úgynevezett hanyatló iparágakban úgy ösztönzia bérmunkáztatást, hogy a hozzá szükséges alapanyagok termelése EU-n belül maradjon. 3. Végül miután nem gátolja, sõt esetenként ösztönzi a bérmunkában gyártott termékek reimportját az EU-ba, a bérmunkáztatással elsõsorban az EU-n belüli versenyképességelõsegítése a célja. Természetesen, ha a bérmunkában gyártott részegységet, alkatrészt exporttermékbe építik, az uniós tagállam külpiaci versenyképessége is javul.A fentieknek megfelelõen az új EU-szabályozás szerint bérmunkáztatásra azok az eu-rópai unióbeli székhelyû vállalatok jogosultak, amelyek ugyanazt a tevékenységet vég-zik, mint amire bérmunkamegbízást adnak: ugyanazt az alapanyagot dolgozzák fel, ésfeldolgozás után ugyanahhoz a végtermékhez jutnak. Ezzel gyakorlatilag kizárták az EUazon kereskedõcégeit a (regisztrált) bérmunkáztatásból, amelyek becslések szerint azegységes szabályozást megelõzõen a bérmunkáztatás túlnyomó részét végeztették. (A   A bérmunka szerepe a világgazdaságban és Magyarországon 751ruházati ipar esetében vállalati interjúk alapján ezt mutatja ki Scheffer  [1992], illetve akorábbi magyar tapasztalatok is erre utalnak.)A közös kereskedelempolitika kiterjesztése a bérmunkáztatásra azt is jelenti, hogy1994 óta – a brüsszeli központban – közösségi szintû bérmunkakvótákat határoznak megés „osztanak le” nemzeti szintre, jelentõsen megnövelve a bürokráciát és az engedélyké-relmek átfutási idejét. A szabályozás durván megkülönbözteti a hagyományos és az újbérmunkáltatókat. Az elõbbiek még automatikusan megkapják az 1993-as bérmunka-szintjüknek megfelelõ engedélyt, de ezt növelni csak szigorú – a hazai termelés felfutta-tásához kötött – feltételek teljesítése esetén lehet. Az újaknak pedig elõször megfelelõhazai termelési bázist kell kiépíteniük, s csak annak bizonyos százalékáig engedélyezik számukra az EU-n kívüli bérmunkáztatást.Az új szabályozás szerint ugyanakkor – az eredetszabályok harmonizált vámrendszer-nek megfelelõ értelmezése miatt – a bérmunkához szükséges anyag bármely EU-ország-ból származhat és a megmunkálás után a terméket bármelyik tagországba visszaszállít-hatják – a lehetséges vámkedvezmények minden esetben érvényesek. 5 Az általános szabályoktól azonban különbözõ regionális megállapodások alapján eltér-nek, amelynek jelentõs kereskedelemterelõ szerepe van. Ezt jelzi az EU bérmunkáztatá-sának regionális átrendezõdése a kilencvenes évek elejétõl: az ázsiai országokkal szem-ben a kelet-európai államok fokozatos térnyerése. Azok az átalakuló országok ugyanis,amelyek társulási szerzõdést kötöttek, relatíve elõnyösebb helyzetbe kerültek a fejlõdõországoknál, mivel a bérmunka esetében vámmentességet és a mennyiségi korlátozások egy részének eltörlését élvezik. A bérmunkáztatás regionális átrendezõdéséhez természe-tesen hozzájárult a földrajzi közelség, továbbá az egyes fejlõdõ országokénál (példáulDél-Korea és Szingapúr) alacsonyabb munkaerõköltség.Az Egyesült Államok  bérmunka-szabályozása sokkal liberálisabb az európai unióbeli-nél (nincs székhelymegkötés, engedélyeztetési kötelezettség). Az amerikai cégek általá-ban a külföldi hozzáadott érték után fizetnek vámot. Az Egyesült Államokban a vállalko-zók sokkal könnyebben, kevesebb bürokratikus útvesztõvel juthatnak hozzá a bérmunká-hoz kapcsolódó kedvezményekhez, mint az EU-ban. Ez – a szakirodalomban megjelent esettanulmányok szerint – az EU-ban sok esetben elriasztja a bérmunkáztatót attól, hogytevékenységét bérmunkaként könyveltesse el és jelentesse meg a statisztikában. A fentiek nyilván hozzájárulnak ahhoz, hogy az EU-ban a klasszikus értelemben vett bérmunkázta-tás relatíve kisebb jelentõségû, mint az Egyesült Államokban.A  japán bérmunkáztatás jellemzõi gyökeresen eltérnek az Európai Unió, illetve azEgyesült Államok bérmunkáztatásától. Míg az utóbbiak esetében a megmunkált termé-kek túlnyomórészt visszakerülnek a bérmunkáztató országába, addig a japán vállalatok továbbexportálják az így gyártott termékeket. Például a Mexikóban összeszerelt japántermékek döntõ részét az Egyesült Államok piacán értékesítik, így részben kikerülik a japán árukkal kapcsolatosan alkalmazott amerikai kereskedelmi akadályokat. Hasonlóokból telepítenek át ázsiai fejlõdõ országokba japán összeszerelõ üzemeket. Az ezekbengyártott termékek származási országaként a fejlõdõ ország jelenik meg, s ezzel a vállala-tok jelentõs vámkedvezményekre válnak jogosulttá, ha fejlett országokba továbbexpor-tálnak. A fentiek alapján természetesen az is nyilvánvaló, hogy a klasszikus értelembenvett bérmunka – anyagexport, megmunkálás utáni reimport – súlya Japán esetében mini-mális. 5 Az EU-ban kétféle bérmunkát különböztetnek meg. A gazdasági bérmunkát  , amelynek körébe az úgyne-vezett hanyatló iparágak, a textil- és a ruházati ipar termékei tartoznak. Ezen árucikkek reimportjához –amennyiben az alapanyag az EU-ból származik – vámkedvezményes kvóták kapcsolódnak. Az ezen az áru-körön kívüli bérmunka (ez a  fiskális bérmunka ) esetén az importõrnek a külföldi hozzáadott érték után kellmegfizetnie az adott relációban érvényes vámot.
Recommended
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks
SAVE OUR EARTH

We need your sign to support Project to invent "SMART AND CONTROLLABLE REFLECTIVE BALLOONS" to cover the Sun and Save Our Earth.

More details...

Sign Now!

We are very appreciated for your Prompt Action!

x